Kábé hét vagy nyolc lehettem, és nagyanyámnál nyáron ebéd után nézegettem egy interpressz magazint a földön, és megmaradt bennem egy cikk Írországról. A cikk azt taglalta mennyire kilátástalan helyzetben vannak, mert a lakosság baromi nagy százaléka nem éri el a 18 éves kort. Ezt mindenféle fekete-fehér fotókkal illusztrálták, ahol a szakadt utcákon rengeteg korombeli gyerek fetreng a porban vakolatlan téglafalak tövében, és elégedetten bámul a kamerába. Egyrészről rendkívül irigyeltem, másrészről meg nagyon sajnáltam őket, hogy jajaj. Abban a számban még volt szó egy 6 éves kislányról, akivel úgy játszottak a társai, hogy egy szénakazalról többször lehajították. Na azt a napomat tönkre vágta az a szar IPM. Azóta már nem sajnálom az íreket, idejönnek felvásárolják a házakat, részegeskednek, és lehugyozzák a Király utcát hosszában. Na, de azért még egy ír dal, mert én megtehetem, hogy ideteszem.



meg egy útifilm izé